Nem vagyunk egyformák
Egységes tantervű állami iskolákat hozna létre az oktatási tárca az esélyegyenlőség növelése érdekében, jelentette ma be Hiller István. A minisztérium vezetője szerint az iskolafenntartók közötti fiskális különbségek az anyagi eltéréseken túl a minőségbe is beleszólnak.
Emlékszem egy pedagógusra. Halk szavú, szerény ember volt, alacsony, zömök. Latin, történelem és magyar szakot végzett. Óráin néma tisztelettel várták a diákok mindig, nem volt szokása fegyelmezni, csak csöndesen mesélni. A számtalan dolgozat, beadandó fogalmazás javítását egyszerűen intézte: egy nyelvtani, nyelvhelyességi, helyesírási hiba – mínusz egy jegy. Négy, vagy annál több hiba tehát már végzetesnek számított. Tanítványainak írásképe, ahogyan fogalmaznak, beszélnek, most, az évek távlatában, a felgyorsult, pongyolább világban is példamutató. Tekintettel volt óráin e pedagógus bármilyen lelki, mentális defektusra, dislexiára, hátrányos helyzetre? Bizonyosan nem. Követelt, mert neki ez volt a feladata. A felzárkóztató kurzusokat nem ő tartotta, de aki követni tudta gondolatmenetét, szárnyakat kapott.
Azt gondolom, alapjában téves az esélyegyenlőség mostani felfogása. Engedjünk be mindenkit a ‘magas’ iskolákba, legyen lehetősége mindenkinek ilyen órákon résztvenni. Ha bírja, és megmarad – olyan útravalót kap, amellyel később is megállja a helyét. Ha nem megy – egy idő után legyen lehetőség következmények nélkül váltani, kevesebbel beérő, speciális képzést is adni tudó pedagógusnál tanulni. Legyen azonos esélye mindenkinek a megmérettetésre, és derüljön ki az a boldog sejtés, hogy nem, nem vagyunk egyformák.
Hozzászólások
A szövegben nem lehet HTML-t használni, a linkeket pedig automatikusan aláhúzzuk. Az email cím megadása kötelezõ, de az oldalon nem jelenik meg. Az IP címedet megjegyezzük, de ezt csak a komment spam jellegének vizsgálatához használjuk fel.
